Budapest

rajzok

A kezdeti nagy lendület kissé megcsappant. Remélem csak átmenetileg. De azért készültek újabb darabok és abban reménykedem, hogy a mennyiség kezd minőségbe átmenni. :) Az utolsó kép már nem fotóról, hanem élő modellről készült. Nem is olyan könnyű modellt ülni, hát még rajzolni!

 

Tervezem a névkártyámat!

Illetve több variációt is és nincs még vége...  :)

Be kell látnom, ez sem egy könnyű műfaj! Persze lehetne egy egyszerű fehér alapon fekete, semmi faxni, mondván a kevesebb több, de az most nem az én világom. Mindenképpen színesben gondolkodom.

Na és pont ez a buktató is, hogy a design ne menjen a funkció rovásásra, magyarul: olvasható legyen!

Ugyanez a helyzet a betűtípusokkal is, amik akárcsak a színek, hangulatot, egyéniséget, stílust képviselnek, ugyanakkor néha egy-egy betűtípusnál komoly feladatot jelent az agyunknak, hogy megbírkózzon az elolvasásukkal. :)

Aztán ott van még az a probléma is, hogy egyes betűtípusoknak nincs ű és ő betűjük. Ilyenkor három dolgot tehetek:

1. Benn hagyom az eltérő típusú betűt - ronda!

2. Kijavítom a szöveget rövid ö- ü-re  - helyesírási hiba!

3. Más betűtípust keresek.      :(         Hát az elég bosszantó!

Nagyon szeretem, ha egy névkártya valamitől különleges, az alakja, mérete, színe, betűtípusa vagy esetleg tud még valamit azon kívül, ami az eredeti funkciója. Ezt úgy értem, hogy az alakja mondjuk utal az illető foglalkozásásra. Esetemben például kanapé formájú a kártya vagy esetleg perforált és egy térbeli szék állítható össze belőle. :)

Na de az egy komolyabb project lesz, nekem meg mielőbb kellenek azok a kártyák!

 

Na de ki volt az a Valentin?

Ezt már biztos mindenki tudja, úgyhogy nem untatlak vele!  :)
Nem tudom Ti hogy álltok ehhez a naphoz, nekem vegyesek az érzéseim, viszont remek alkalom kutakodni, hogyan hat mindez a kreativitásra.

Verner Panton Heart Chair

Big Heart by Victor M. Aleman

 blog.juditu.hu

és a   +1 ...

 nem hagyhattam ki  :)

Séta egy londoni bolhapiacon

Egy icipicit unom már a hideg és a hó körüli felhajtást, úgyhogy most egy kis kirándulás...

Ősszel teljesen véletlenül tévedtem be London indiai negyedében, egy bolhapiacra. Még csak pakolásztak az árusok és a különböző konyhák, amikor odaértünk. Egy darabig nem is értettem mi lesz itt. Nézelődtem egy kicsit, aztán bekukkantottam mindenhová. Régi hangár, kerthelyiség, üzletek, garázsok, lassan-lassan minden megtelt árusokkal, művészekkel, zenészekkel. Régi és új tárgyak, ruhák, táskák, pólók és jelmezek, ékszerek, órák és öreg bútorok, művészien elkészített muffin-ok, a világ minden tájáról érkező konyhák, érdekes, soha nem látott ételek és és utcai zenészek, mindenféle különleges illatok és emberek. Ahogy telt az idő az utca is megtelt, végül már mozdulni is alig lehetett, mégis hatalmas élmény volt. Brick Lane Market!

street art

Újra beigazolódott: a kevesebb több!

Nagyon baba!

No comment!

Hogy olyan színben lásd a világot, amilyenben csak szeretnéd! 

Egyik kedvenc képem másolatát (vagy eredetit? :) akár meg is vehettem volna. 

Jack Vettriano: Singing Butler

 DIY

 Azok a csodálatos muffinok ...és a készítőjük!

 Szabadtéri fodrászat + bakelit lemezek vására

 Garázskoncert, hűűű ...de jó volt a srác!