Kényes téma, mint ahogy az is, hogy mit nevezünk jó ízlésnek. Sem az árszínvonal sem a kreativitás nem mutatja meg, hol az a bizonyos határ. Ami az egyik embernek (vagy népcsoportnak) csodálatosan gyönyörű, a másiknak már túl sok vagy éppen azt mondja rá, hogy giccses.
Ki tudja, hogy hol a határ?
Ezeket a fotókat Saint Tropez-ben készítettem egy étterembelsőről. Először csak az erős színekre figyeltem, az a sok pink igazán felhívja magára a figyelmet, aztán a kacskaringós-fonott támlás, monogramos kovácsoltvas székek a rákötözött pink párnákkal meg a falra fotózott levendulamező, a kőfal és a felfuttatott szőlő, a sok élénk színű, kockás textil - ezekkel külön-külön semmi bajom, de ebben a kis térben együtt az egész nekem már sok volt ...mondhatni giccses. :) Csak később vettem észre, hogy egy meglehetősen drága, Michelin csillagos vacsorázó hely volt, Brigitte Bardot fotókkal. Róla tudni kell, hogy ő volt az első híresség, aki ebben a kis halászfaluban nyaralót vett és ezután kezdték felfedezni és felkapni a helyet. Az itt nyaraló hírességeknek nem kell Párizsba vagy Londonba utazni, ha vásárolni akarnak, ma már minden valamirevaló cégnek üzlete, sőt rezidenciája van ezen a pici településen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése